Egy őszi hideg szeles késő délután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.

Kigyúltak már azt u... (Folytatás)

A tél keze nézd nyúl felénk,
átlopódzott lassan elénk.
Az ujjai, kék jégcsapok,
sóhajai kemény fagyok.

Zúzmarát rak csupasz ágra,
deret szór f... (Folytatás)

Az ember nem élhet magában!
Egymásra vagyunk utalva!
Együtt a gondokat megoldani
sokkal könnyebb, mint szenvedni,

mint a gondjainkkal magunkra maradni!
Ehhez nem kell más, mint egymást
őszintén... (Folytatás)

Ott van messze innen, minket vár,
Nem ismerem, te sem, ők sem, de kár,
Senki sem ismeri, ellepi a por és a sár,
Körbe veszi az üresség, a tér, akár egy vár.

Észre sem veszed,... (Folytatás)

S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem
Az öröklétnek hozza egy sugára.
Sőt! Ha e hosszú álom kínra válna,
Az is jobb volna, mint a lét rideg,
Éber világa, annak, akinek... (Folytatás)

Tudod, hogy érted történnek mindenek — mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelke... (Folytatás)

Rám csukódik az éj, mint
Titkos, míves szelence,
Csillagok tündöklése
Van odabenn elrejtve.
A Hold sápadtan tekint
Kócos felhők mögül,
Kék árnyak tánco... (Folytatás)