Kismadár mondd, miért akarsz repülni?
Miért nem jó neked a ketrecben?
Miért akarod a drótot elharapni,
Mikor jól tudod, hogy ez lehetetlen?

Ne akarj repülni, hisz nem tudsz szárnyalni.
Úgyis leesnél előbb-utóbb fentről.
Úgy nézd a rácsot, hogy az nem akadály,
Hanem védelem a kinti környezettől.

Ahol te szabadságot látsz, ott én veszélyt.
Ahol te eleséget vársz, én éhhalált.
Én kint a bukást látom, te meg az esélyt,
Hogy valahol vár rád egy szép, új világ.

S míg a gazdád én vagyok,
Te énekelj csak bátran,
Boldogan.
Mert én is oly boldog vagyok,
Hogy te itt vagy nekem, s nálam.
A kalitkámban.