Rám csukódik az éj, mint
Titkos, míves szelence,
Csillagok tündöklése
Van odabenn elrejtve.
A Hold sápadtan tekint
Kócos felhők mögül,
Kék árnyak táncolnak
Egy duzzadt bokor körül.
Megérint a puha csend,
Estike illata száll,
Reszketeg szívvel, kérőn
Hozzám bújik a magány.